Bazárok

Az első bazárom az Arasta bazár volt első nap estéjén. Itt csodás szőnyegeket láttam, a kereskedő meg lelkesen magyarázott róluk. Nem volt itt semmiféle tukmálás. 

Tetszettek még a kerámiák, de az ékszerek, a ruhák, a kabátok, a turistáknak való szuvenírek nem érdekelnek.

Szerte a városban vannak kisebb-nagyobb bazárok. Az aluljárókban lévő üzletsorra is kiírják, hogy bazár:

Van fűszerbazár, kukoricabazár, de persze az igazi nagy durranás a Grand Bazaar, a Kapalicarsi: 

61 fedett utca, 30 700 ezer négyzetméteren négyezer üzlet. Kész labirintus. Nyolc nagy és öt fedett kupolája van. 1465-ben alapították II Mehmed idején, majd II. Szulejmán idején kibővítették. Ez volt a világ első bevásárló központja. Volt még öt mecsetje, hét szökőkútja és 18 kapuja, amelyeket éjszakára bezártak.

A mai alakját a XVIII. században érte el. Amikor ezt alapították, nem volt más mint egy üzletház, amelynek falai között rabszolgakereskedelem is zajlott. 

Itt főleg árufajtánként vannak az üzletek, eredetileg úgy is nevezték el az utcáit: édesség, tea, fűszer, ékszerek, bőráruk, napszemüvegek és persze szőnyegek mind kaphatóak itt. A hasonló üzletek egymás mellé települnek. 

Az egyik szőnyegárus, amikor kiszúrta, hogy érdekelnek a szőnyegek, beinvitált az üzletébe, előhozta a különböző szőnyegeit, de valójában nem tetszettek. Az üzlete előtt voltak a szebbek. Egy négy méteres futó szőnyegére ő maga, majd az előkerült tulajdonos hosszan "licitált" lefelé. Mindig újabb és újabb alacsonyabb árat mondva. Végén eljutott a félárig. Persze az is erősen túl volt árazva így is. 

Mondta, hogy ramadán van, nincs üzlet, ezért megy lefelé az árával, szeretne zárás előtt üzletet kötni. Bizonygatta, hogy milyen jó minőség, puha, meg, hogy gyapjúból van. Meg is gyújtotta a rojtját.

Egyéb bazárokat is láttam. Általában a nagyobbak mellé az utcán kisebb, talán nem is hivatalos bazárok települnek. Ennek eredményeképpen estére, amikor zárnak az egész környék rettentő koszos. Viszi a szél a csomagolóanyagokat. Azt is láttam, hogy a kuka tartalmát az utcára borították. A túlsó végen az utcának akkor már elkezdődött a napi ismétlődő seprés, takarítás