Siker, megérkezés a szállásra, ki is fizettem. Nincs nagyon mit kipakolni, mert kézipoggyásszal utazom. Kirakom azonban a csomagból a súlyos könyveket és plakátokat, amelyeket az iskolának hoztam.
Irány a város. 800 méterre van a Hagia Sophia, arrafelé veszem az irányt. Szűk kis utcákon vezet az utam a konstantinápolyi részből. Sokszor az úttesten kell haladni, mert az amúgy is szűk járdákat reklámtáblák, éttermek teraszai és gépkocsit foglaják el. Elmegyek a városfal mellett, tovább a Hippodromon át (ma csak egy széles, hosszú tér, mert a római kori kocsihajtó aréna köveit már régen elhasználták pl. a Szulejmán mecset építéséhez).
Tovább az obeliszk és a német szökőkút mellett. Ez utóbbi II. Vilmos császár ajándéka volt a török-német barátság jegyében.
A Kék mecset magas kerítéssel van bekerítve, tatarozzák, majd lesz még talán alkalom lefotózni. Az Hagia Sophiánál rettenetesen hosszú sor, ma nem állok be. A közelben, a biztonsági kordonon kívül egy kisebb mecsetet találok: Firuz aga mecsetjét.
Bemenni most éppen nem lehet, mert bár egész nap látogathatók a mecsetek ingyen, most éppen imára hív a müezzin a hangszóróból:
A szultáni család temetkezési helye. Itt is, mint minden mecsetben levesszük a cipőt belépés előtt.
A közelben van a kisebb Arasta bazár. Arra tartok. Balra az Hagia Sophia,
Jobbra a Sultanahmet-dzsámi, a Kék mecset. Onnan mindig meg lehet ismerni, hogy ennek hat minaretje van:
Az Arasta bazár egy csendes hely így szerda este. Gondolom, lesz majd nyüzsgés a Nagy Bazárban.
Egy szőnyegboltos beinvitált az üzletébe, bár mondtam, hogy nem veszek semmit. Azt felelte, hogy nem baj, megmutatja azért az áruit, mert látja, hogy érdekel. Csodálatos szőnyegei vannak. Egyből látta, hogy az anatóliai török piros-fekete szőnyegek tetszenek nekem. Furcsa volt, hogy a mintás-motívumos rész előtt a mester sima, csíkos részeket készített. Ilyen vegyes szőnyeget még nem is láttam.
A kereskedő mutatott azután ló- és tevetakaró szőnyeget, amelyen két oldalt van a díszítés, mert az látszik csak. A szőnyeg a gazdagság jele is volt. Aztán szőnyegből a csecsemőknek készítettek bölcsőt is, jó mély téglalap alapú téglahasábot, amelyet azután a fákra akasztottak fel, hogy az állatok, ne férjenek hozzá a kicsikhez.
Hosszan mesélt a motívumokról, mi mit jelent. Elővett egy hatalmas könyvet is, amelyben jelmagyarázatok is voltak, hogy mi a termékenység, a kos, a férfi, stb. jele.
A bazár után egy másik szőnyegboltos is behívott, de az eladni akart. Nem én vagyok az embere...
Megyek a szállásra. Innen csakis gyalog. Borús, esős idő. Alulról a távolban látszik a Kék mecset.
Gyaloglás haza a Kucuk (azaz kicsi) Ayasofyia mellett:
Vásárlás a közeli kis boltban a reggelihez. Vacsora. Felkészülés a másnapi iskolára, utazásra, hogy hogyan is jutok majd ki a külvárosba.
Nagyon tetszik!
ReplyDelete