A mindennapi iskolai élet

 

Az első három évfolyamon nincs osztályzás, szöveges értékelést kapnak a tanulók az osztályfőnöküktől. Az összes tantárgyat az osztályt vezető tanár tanítja kivéve az angolt és a testnevelést. 

Testnevelésből heti két órájuk van a tanulóknak, és az órákat az aszfaltburkolatú udvaron, rossz idő esetén a kicsi színházteremben vagy a tantermekben tartják. A tanteremben dobó feladatokat kapnak és ott nemigen mozognak.

A szünetek 10 percesek és a tanulók az udvaron töltik. Hangos, indulószerű zene jelzi a szünet elejét és végét. Eső sem zavarta a gyerekeket, kabát nélkül rohangáltak, labdáztak. Három tanár felügyeli az udvaron játszó gyerekeket. A tanárok felügylete előre be van osztva az egész évre. Mindenki heti egy napot felügyel, és havonta változtatják a napokat. 

Az ebédszünet egy órás. Az a tanuló, aki előre befizeti az étkezést, az az udvar sarkában lévő ebédlő épületében eszik. Külső cég szállítja az ennivalót. Aki nem fizet be, az a büfében (kantin) vásárol magának, vagy otthonról hoz. Innivalót is kell hozniuk a tanulóknak, mert a csapvíz nem iható.

Ami az idegennyelv órát illeti, könyvük, a Cool English 1-3. kötete és munkafüzete használatos. Ingyenesen kapják a tanulók az államtól. A könyveket nem viszik haza, csak a munkafüzetet. Automatikusan az adott tankönyvi fejezet megfelelő oldala a házi feladat. A könyveket a tanteremben a szekrényben zárják el. Az elzárásuk és az óra eleji kiosztásuk időigényes. A tankönyveket az év végén hazaviszik és a következő tanévben projektek készítéséhez használják fel a bennük lévő képeket.

Láttam, hogy milyen módszerekkel dolgozik az alsó tagozaton az angoltanár. Nálunk általános gyakorlat, hogy (főleg a kicsiket) sok eszközzel, szemléltetéssel és játékosan tanítjuk. Ennek az ellenkezőjét tapasztaltam az angol tanórákon. Többnyire frontális osztálymunkát láttam. Nem is igen tehet mást az a tanár, akinek a nyelvóráin akár 38 tanuló is van. 

Az angol, azaz az idegennyelv tanóra felváltva ment angolul és törökül. Tipikusan a következő módon zajlott: a tanárt a tanulók ülve várták, nem kellett felállniuk, nem volt jelentés sem, mert a hiányzásokat vélhetően az osztálytanító könyveli be. 

A házi feladat ellenőrzésére egyetlen példát sem láttam. 

Néha az óra egy kis mozgásos, vagy vicces feladattal kezdődött, majd a tanár bekapcsolata az interaktív tanagyagot a táblán. 

A tanulóknak hallgatni és figyelni kellett. Kórusmunka nem volt, ezt követően álltalában a tankönyvben nézték meg az adott anyagot. Kitöltötték a feladatokat, vagy egy-egy páros felolvasta a párbeszédeket.

A gyakorló feladatokat az interaktív táblán is megoldották. Nagy sikere volt mindig, és az amúgy többnyire zajongó gyerekek tülekedtek, hogy kimenjenek a táblához. 

Tipikus feladatok voltak: illeszt be a kép alá a szavakat, húzd be a helyére a hiányzó betűt, hallgasd meg a szót és kattints a megfelelő képre, tedd a szavakat helyes sorrendbe, stb. A tankönyvhöz tartozó interaktív anyag végig két nyelvű volt, ahogy a tanóra is. 

Az óra végi „csengő” hangjára a gyerekek felugrálnak, a tanár még gyorsan megemlíti a leckét, beadják a könyveket, és rohannak a tanulók az udvarra játszani. Többször volt arra példa, hogy logikailag nem is fejeződött be az óra.

Az órákon összefüggő szövegírás a negyedik osztályban sem igen volt. Többnyire szavakat pótoltak a gyerekek. Az interaktív táblán és a tankönyvön kívül mást nem használtak a tanórán. 

Osztályfüggő volt, hogy volt-e magatartási probléma a tanórán. Előfordult, hogy a tanárnak kiabálnia kellett, hogy helyreálljon a rend. Alisan elmondta, hogy az osztályfőnök habitusától függ, hogy mire reagálnak, mihez vannak szokva a gyerekek.

Azt tapasztaltam, hogy Alisannak nagyon jó a kapcsolata a tanítványokkal. Örömmel futottak elé, amikor benyitottunk egy-egy tanterembe és átölelték. 

Óra közben a jó megoldásokat, pacsival (high five), kézfogással vagy a fejek megsimogatásával is jutalmazta.

A folyosók is rendezettek, akárcsak a tantermek. Mindenütt megjelennek a tablók, a kupák, az ünnepek plakátjai, faliújságjai, továbbá a folyosókon vannak még angol plakátok, oktatási anyagok, olvasnivalók, igazi angol környezetet teremtve. Alisan sok-sok munkaórát töltött el a szókártyák kiszínezésével is, amelybe a saját lányai is besegítettek.

Alisan az olvasói klub plakátja előtt áll a következő képen. A gyerekek  választanak egy könyvet a kínálatból, elolvassák, a könyvvel le is fényképezik magukat otthon, majd megosztják a tapasztalataikat egymással az olvasottakról. Ha Törökországról szólt a könyv, akkor el is mennek oda kirándulni.

Az iskolában nincs kötelező egyenruha. Minden iskola maga dönthet róla, hogy legyen-e. A tanárok sem viselnek egyenruhát. 

Még 8-9 évvel ezelőtt a tanároknak az iskolában öltönyben, fehér ingben és nyakkendőben kellett tanítaniuk. Meg nem viselhettek szakált, a hajukat rövidre kellett vágatniuk, és nem hordhattak fülbevalót.

Sztrájkoltak a változásokért, sikerként értékelik, hogy most már nincs egyenruha az iskolában a felnőtteknek, és ahogy Alisan magára mutatott, copfba fogva van a haja, szakálla van és az egyik fülében fülbevaló. Hozzátette, hogy szívta eleget a paprikaspray-t, amikor a kétszeres túlerőben lévő rendőrök rájuk fújták a demonstrációkon.

Alisan a Twitteren a győztes kis sakkozóival İSTANBUL BAHÇELİEVLER MEVLANA İLKOKULU (@MevlanaIstanbul) / Twitter